Lemezkritikák, ajánlók: Quintet (BMC, 2010)

„(...) A trió játékán egyértelműen hallani, hogy kiválóan értik egymást és a legnagyobb odaadással vesz részt a közös kalandban az egyedülálló improvizációs tehetséggel megáldott Lukács Miklós cimbalmos is. (...)” 

 

 trio braamdejoodevatcher lukacs miklos kovacs ferenc 

 

Quintet (BMC, 2010)  Trio BraamdeJoodeVatcher / Miklós Lukács / Ferenc Kovács

Kritikák, ajánlók: 

 

A BMC kiadó oldalán Michiel Braam (fordította: Siska Henriett):

"(...) Az improvizatív zenében az az egyik legjobb dolog, hogy működik! Egyszerűen találkozol egy teljesen idegen emberrel és zeneileg azonnal kapcsolatba kerültök egymással. Ez valódi kommunikáció, melynek során lemezteleníted magadat. (...)" 
BMC

 

 

Czékus Mihály, Napvilág.net,   2011. január 16.                                                                                                                                      

„(...) A nyelvek bábeli "zűrzavarában" nehezen működik a kommunikáció más kultúrákból érkező emberek között. Gyakorta előfordulnak félreértések, mert az üzenet nem úgy jut el a "fogadóhoz", mint ahogyan azt a "küldő" gondolta. Azonban létezik egy olyan világnyelv amelyet a világ minden részén megértenek. Ez pedig a zene nyelve. Egymás számára teljesen ismeretlen muzsikusok képesek rövid együttlét után közösen gondolkodni és alkotni. Ennek az emberi csodának lehetnek tanúi azok akik a most taglalt albumot meghallgatják. Hiszen olyan ez a produkció, mint amikor egymás megismerésére nyitott idegenek barátkoznának, méghozzá úgy, hogy a másik ember felé vezető hidat hangszereik segítségével építik meg. (...)”
Napvilág.net  

 

 

Végső Zoltán: Magyarok és a vendégmunkások    Élet és irodalom és Es.hu,   2010. október 1.

„(...) Pozitív tapasztalat viszont, hogy az emlegetett cimbalom mennyire adaptálható hangszer, és Lukács Miklós mindent meg is tesz azért, hogy a kortárs cimbalomjáték határait kitolja vagy akár felszámolja. (...)”

„(...) Lukáccsal együtt a trombitás-hegedűs Kovács Ferenc érkezett az alkalmi kvintettbe; közreműködésük akadémikus színt kölcsönzött a produkciónak, amit ugyanakkor menet közben néha felborítottak, mondhatjuk: kritikával illettek. Ügyes játék és önreflektív dialógusok a kortárs improvizáció talaján. (...)” 
Élet és Irodalom.hu  

 

 

Bércesi Barbara, Gramofon,  2010-2011 tél

„(...) A trió játékán egyértelműen hallani, hogy kiválóan értik egymást és a legnagyobb odaadással vesz részt a közös kalandban az egyedülálló improvizációs tehetséggel megáldott Lukács Miklós cimbalmos is. (...)”

 

 

Sinkovics Ferenc,  Magyar Hírlap,   2011. január 25.

„(...) Természetesen bizarr pillanatoktól sem mentes ez az ingázás. Az egyik kompozícióban Braam tipikusan bluesfrázisokat játszik, Lukács Miklós viszont íves és szép magyar népzenei dallamokat terít fölé. És egy körömnyi disszonancia sem érződik mindebben, ami megint csak Bartókra utal, aki sokszor és szívesen hivatkozott a zenei őstenger gondolatára. Annyit még hozzá kell tenni, hogy az efféle lemezeknél gyakran előforduló hiba a műviség és a mechanikusság. Vagyis azok a kellemetlen ugrások és csikorgó kapcsolódások, amelyeket a különféle zenei világok összeöltésénél tapasztalhatott régebben a hallgató. Fene tudja, mi történt, talán az oktatás vagy az egyre nyíltabbá váló zenei kommunikáció az oka, de a dzsessz új generációja már nem szenved ettől a betegségtől. Természetesen a Braam kvintett sem. (...)” 
Magyarhírlap.hu 

                                                                                                                                                                                                     

 

Komlós József jr., Kecskemétilapok.hu, 2010. október 15.

„(...) A végeredmény tizenegy tétel – éppen csak Q tételcímmel és számokkal megjelölve, s hozzá egy bonusz. S minden tételben ősi rítusok elevenednek meg az ütemközpontű kompozíciókban: mintha valóban egymás nyelvét nem ismerő, és egymás iránt nyitott idegenek ismerkednének, és barátkoznának a kezük ügyébe kerülő hangszerek segítségével.  Azzal a különbséggel, hogy a génjeinkbe írt ősi kommunikáció itt természetesen egészen kiváló jazz-zenészek rafinált hangulataiban, zenei produkciójában elevenedik meg. (...)”
Kecskemétilapok.hu

 

 

Ken Waxman, Jazzword.com,   2011. március 29. 

 

Franpi Barriaux,  Citizenjazz.com,   2010. december 7. 

 

Vittorio Albani,  Allaboutjazz.it,     2010. november 10. 

 

Matthijs de Ridder,  Kwadratuur.fl    2011. január 26. 

 

Marcin Jachnik,  Multikulti.com  2011.

 

Tom Greenland,  The New York City Jazz Record  23. old.,    2011. október